Algatörténelem
Feltételezhető, hogy Latin-Amerika lakói voltak az elsők, akik már évezredekkel ezelőtt alapanyagaként használták a spirulina algát. Bizonyított tény, hogy úgy a maják, mint az aztékok, a mai Közép- és Dél-Amerika ősi, fejlett civilizációi, akik a jelenlegi Salvador, Honduras és Mexiko területén éltek, ismerték és tisztelték az algák gyógyító és tápláló tulajdonságait és éltek is vele.
Fennmaradt rajzok bizonyítják, hogy a latinok kosárszám halászták az algahabot az olyan szubtrópusi vizek partjainál, mint például a Texco tó. Amikor a 16. századtól kezdve európai hajók kezdtek horgonyozni Dél-Amerika partjainál, a felfedezők, mint például a portugál Pedro Alvares Cabral, olyan békés és barátságos emberekkel találkoztak, akik kukoricán és babon kívül gyakran valamilyen "zöld színű növényt" fogyasztottak. A felfedezők ezt "Tecuitlatl" néven emlegették, amely név ezen élelem titokzatos hatására célzott. Egy másik földrészen Afrikában, a kutatók, többek között a belga botanikus Leonhard felfedezték, hogy a bennszülöttek a Csád-tóból zöld algát gyűjtöttek, megszárították, majd egyfajta kenyérlángosként fogyasztották.
A 20. század végén azután olyan tudósok, mint a japán Hiroshi Nakamura és az Egyesült Államokbeli Christopher Hills munkája nyomán a lenyűgöző spirulinával kapcsolatos kutatómunka hatalmas lendületet vett. Ez a munka bebizonyította azt, amit évezredekkel ezelőtt élt őseink ösztönösen tudtak, nevezetesen, hogy a Spirulina nem egyszerűen egyike a legjobb minőségű nem állati eredetű fehérjeforrásnak, amely tulajdonsága általa Föld élelmezésének lényeges részét képezhetné. Ezt a szintén nem elhanyagolható tényt is felülmúlja az, hogy a mikroalga számtalan olyan képességgel bír, amelyek gyógyítanak, segítenek és támogatják szervezetünket ellenállóképességünk mozgósításában.